Harc eszközzel

A harcnak különböző formái lehetnek, és ezeket a formákat különböző aspektusokból lehet megközelíteni. Én most a fegyverhasználatot helyezem előtérbe. A harc egy másik ember ellen soha nem könnyű, kivéve, persze ha nagyon jelentos különbségek találhatóak a két ember rátermettsége között. De semmisem tudja jobban befolyásolni a küzdelem kimenetelét, mint hogyha az egyik félnél valamilyen fegyver található, és annak használata nem idegen tőle. Bármilyen eszközt, tárgyat lehet fegyverként használni, csak meg kell találni a módját. A Ninjutsu mozgásanyaga olyan, hogy nincs számottevő különbség a mozgások, mozdulatok között, akár van fegyver nálunk, akár nincs. Természetesen a fegyver hossza döntően hat az alkalmazott távolságra, és még sok apró tényező is számításba jön, amit figyelembe kell venni a harc közben. Jelentos különbség van a lőfegyverek (nem csak a tűzfegyverekre gondolok, hanem pl. az íjra is), és a nem lőfegyverek között. Nagyságrendekkel más távolságról lehet megvívni a harcot, és ez azt jelenti, hogy nagy távolságnál már teljesen mindegy milyen mozgása van az embernek, főleg ha fegyvertelen. Nem számít a mesterfokozat, ha 15 méterről rálőnek az emberre, csak az számít, hogyan célzott az illető. Aki elkezdi a Ninjutsu-t tanulni, legelőször is a Taijutsu-ja kell, hogy jó legyen, csak utána tud érdemben gyakorolni eszközzel. Leggyakrabban használt gyakorló eszközök a bo (hosszú bot) a bokken (fakard) a tanto (kés, gyakorlásnál ez is fából) a hanbo (kb. 90 cm-es hosszúságú bot) és a kotachi (rövid kard fából). Ezeken kívül még számos eszköz használatos, de ezek a leggyakrabban előforduló gyakorló eszközök. A gyakorlás kezdetén a fő szempontok megértése a legfontosabb. Pl. helyes távolságtartás az ellenféltől, az eszköz helyes tartása, forgatása, illetve hogyan mozogjunk együtt vele, mondjuk gurulás közben. Ezek alapszintű elsajátítása után jöhetnek az alaptechnikák, melyeknél sokkal fontosabb azok megértése, mint gépies másolása. Ugyanúgy, mint a pusztakezes technikáknál, itt is nagyon fontos, hogy ne csak utánozd a tanítódat, hanem azt próbáld megérteni mi az adott technika lényege! Ha tisztában vagyunk az alapokkal, és azok elveivel, akkor már nem fog nehézséget okozni variálni őket, vagy akár improvizálni. Itt szeretnék kitérni néhány félreértésre. Gyakran találkozok olyan kifejezésekkel, mint például, hogy a Ninjutsu bo használata a bojutsu a kard használata a kenjutsu és így tovább. Ez így nem igaz. A jutsu szó jelentése japán nyelven azt jelenti: művészet. (Többek között) A bojutsu tehát a bo használatának művészete. Csakhogy ez így nagyon általános kifejezés. A Ninjutsu nem egy harcművészet, hanem egyfajta mozgás. Több ryu-ból, azaz iskolából, stílusból áll össze, és ezek mindegyike egy kicsit másképp használja az eszközöket. Például egy hanbo-t lehet úgy használni, mint azt a Kukishinden Ryu-ban alkalmazzák, de lehet úgy is, mint a Koto Ryu-ban. Ezek nem lényeges különbségek - az elv mindig ugyanaz - de mégiscsak különbségek.

Harc puszta kézzel

Minden harcművészet legfontosabb része a fegyver nélküli küzdelem mikéntje. Azt hiszem könnyű belátni, ahhoz, hogy fegyveres harcot folytassunk, legelőször is fegyverre van szükségünk. Ez, a mai világban, a világnak ezen a felén nem is olyan egyszerű dolog. Hiszen az állampolgár lemond bizonyos jogairól, és rábízza magát az állam védelmére. E jogok közé tartozik a fegyverviselet és annak használata. A fegyver szó alatt most a törvényileg szabályozott tárgyakra gondolok (pl. lőfegyverek), félretéve pillanatnyilag, hogy gyakorlatilag szinte bármit lehet fegyverként használni. Tehát egy törvénytisztelő állampolgár nem hord magával fegyvert, kivéve persze, ha valamilyen hivatásos testület tagja, és engedélyezték neki. Az érem másik oldala, hogy ha van is nálunk ilyesmi, akkor sem vagyunk bebiztosítva, hiszen lehet, hogy nincs időnk, vagy módunk megkezdeni annak használatát. Vagy ha igen, akkor is még mindig csütörtököt mondhat. Az önvédelem, vagy mások védelme erősen függ ilyenformán a pusztakezes technikai tudástól. A Ninjutsu-t tanulók, tanulásuk elején a gurulásokat, eséseket, vetődéseket, alapütéseket, rúgásokat és bázistechnikákat, úgynevezett Kihon technikákat tanulnak. Mikor ezekben elértek egy bizonyos szintet, csak akkor következik az ismerkedés a fegyverek világával. A fegyver nélküli küzdelmet, illetve minden mozgás alapját a Bujinkan Budo Taijutsu-ban, Taijutsu-nak nevezik. A Tai japán nyelven az egész testet jelenti, a jutsu a művészet szót jelöli. Tehát szabad fordításban az egész testtel való küzdés művészete. Találó az elnevezés, mert az egyszerű ütéstol kezdődően a bonyolultabb mozgáskombinációkig az egész testtel vannak végrehajtva a technikák, a mozgási energia az egész test mozgatásából fakad, nem csak a váll, vagy a csípő munkájával jön létre. Mozgás közben a hangsúly a természetességen van, kerülni kell a kicsavart, nyakatekert pozitúrákat és a nagy kombinációt igénylő mozgásokat. Maga a Taijutsu három fő részre bomlik, Taihenjutsu, Dakentaijutsu, és a Jutaijutsu.

Eredeti szöveg: http://www.zanshindojo.hu/olvasharc_puszta.php