Lao-ce: Az Erény könyve
2006.02.05. 10:57
Lao-ce
TAO TE KING
Az Erény könyve
Weöres Sándor fordításában
Tõkei Ferenc prózafordítása alapján
|
AZ ERÉNY
|
|
38 |
A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó. A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó. A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik. A kis erény sürög, erõvel cselekszik. A szeretet cselekszik, eredményes, ha nem cselekszik. Az erkölcs sürög, erõvel cselekszik. A tisztelet cselekszik, s mert nem viszonozzák, kényszerít a tiszteletre.
Ezért: az út ha elvész, itt az erény, az erény ha elvész, itt a szeretet, a szeretet ha elvész, itt az erkölcs, az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet. A tisztelet a hûség és bizalom hiánya, a zûrzavar kezdete. A külsõ tudás az út virága, a belsõ tudatlanság kezdete.
Ezért az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót, a gyümöcsöt akarja és nem a virágot, a közelit akarja és nem a távolit.
|
39 |
Íme az õs-egységben létezõk: az ég az egység által makulátlan, a föld az egység által rendületlen, a szellem az egység által finom, a völgy az egység által virágzó. Minden az egységgel született, a vezér, a király vele a világ példája lett: az egység éltet mindeneket. Ha ködös az ég: eltûnik; ha inog a föld: elhasad; ha durva a szellem: elkallódik; ha meddõ a völgy: sivatag. Ha nem születnek, akkor elenyésznek; a vezéreket és királyokat ledöntik, ha nem példaképek. A néptömeg a nagyok alapja, az alacsony a magas alapja.
Ezért az önjelölt vezérek és királyok helyükön nem szilárdak. Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja, vesztüket az okozza. Ha szétszedik a fényes fogatot: belõle semmi sincs. Ne légy értékes, mint a jade-kincs, légy egyszerû, mint a kavics.
|
40 |
Ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága. Az ég alatt minden a létbõl fakad s a lét a nemlétbõl fakad.
|
41 |
Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megõrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem gyõz nevetni; és nem errõl az út-ról esik szó, ha tán megérti.
A régi vers ezért mondja: "A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltûnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvõ erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen." Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut.
|
42 |
Az út szülte az egyet, az egy a kettõt, a kettõ a hármat, a három valamennyi létezõt, mind tartalmazza a hímet és a nõt, s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. S e világban megvetik az önmagát-felemelõt, az önjelölt királyt, vezetõt. Nézd valamennyi létezõt: egyszer gyengül, máskor erõsül, egyszer erõsül, máskor gyengül. Így látják, én is így látom: "A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el." Ez a legfõbb tanításom.
|
43 |
Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami legkeményebb: mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nem-cselekvésnek. Szó nélküli tanítással s a nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkõzhet e világban.
|
44 |
Rang, vagy élet: melyik fõbb? Kincs, vagy élet: melyik több? Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetõbb? Aki sokat szerzett, sokat vesztett; aki sokat gyûjt, több kárt szenved. Aki megelégszik, kudarc nem éri, aki megtorpan, veszély nem éri, a maradandóságot éli.
|
45 |
A tökéletes: akár a tökéletlen. Mûködése véghetetlen. A teljesség: akár az üresség. Mûködése mérhetetlen. Az egyenes, mint a görbe, a szellemes, mint a dõre, az ékes szó, mint a dadogó. A mozgás a fagyot legyõzi, a nyugvás a hevet legyõzi, a béke a rendet megõrzi.
|
46 |
Mikor az ég alatt létezik az út: a lovak megtrágyázzák a földet; mikor az ég alatt hiányzik az út: a mezõn harci mének legelnek. Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni.
Ezért: aki az eléggel megelégül, elégedettnek kell nevezni.
|
47 |
Nem lép ki az ajtón és világot megismer, nem néz ki az ablakon és égi út-at megismer; mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer;
ezért a bölcs nem jár, hanem megismer, nem néz, hanem megnevez, nem cselekszik, hanem végbevisz.
|
48 |
A tanuló gyarapszik naponta; az út-on járó csökken naponta. Csökkenés, tovább-csökkenés: eredménye a nem-cselekvés. Mindent végbevisz a nem-cselekvés. A világot tétlen tartja kézben. Aki tevékeny, a világot nem tartja kézben.
|
49 |
A bölcsnek nincs önnön szíve. Szíve a nép valahány szíve. Jó a jókhoz és jó a gonoszokhoz: ez az erény jósága. Hisz az igazaknak és hisz a hazugoknak: ez az erény bizalma. A bölcs az ég alatt békében lakik, megjegyzi az emberek mondásait, s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.
|
50 |
Megszületnek és elpusztulnak. Az élet felé megy tíz közül három, a halál felé megy tíz közül három, és meghal tettei miatt megint tíz közül három.
Miért? Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon. Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristõl nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja beléje karmát, nem sebzi meg a katona kardja.
Miért? Mert a halálnak nincs rajta hatalma.
|
51 |
Az út szül, az erény táplál, a lény alakot-ölt, az alak beteljesít.
Ezért minden becsüli az út-at és az erény-t. Az út méltó a tiszteletre, az erény méltó a szeretetre, mert nem osztanak parancsot, s mennek természetes rendet követve. Az út szül, az erény táplál, dajkál, nevel, csiszol, érlel, ápol, õriz. Alkot, de nem birtokol, teremt, de nem kérkedik, mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot: legmélyebb jónak méltán nevezik.
|
52 |
Az ég alatt mindennek eredete az ég-alattiak anyja. Aki eléri az anyát, megismeri a gyermekeit; s ha megismeri a gyermekeit, újra említi az anyát. Élete végéig nem éri veszély. Aki betömi oduját, bezárja kapuját: élete végéig nyûg nélkül él. De ha kinyitja kapuját, magára-veszi minden baját: élete végéig gondban él. Aki a parányit meglátja: éles-szemû; aki gyengeségét megõrzi; hatalmas-életû. Aki tiszta fény, s a világossághoz folyton visszatér, nem éri veszély: az állandóságban él.
|
53 |
Ha van igaz tudásom: a nagy utat járom, s csak attól félek, hogy letérek. A nagy út sima, de az embereket vonzzák az ösvények. Ha pompás a palota: a szántóföldek begyepesülnek, a magtárak kiürülnek. Dísz-köntösben járnak, éles kardokat hordoznak, étellel-itallal be nem telnek, fölösleges javakat halmoznak: rablás, dicsekvés a neve. Nem ez az út-nak szelleme.
|
54 |
A talpraesettet fel nem borítják, a jól fogodzót le nem taszítják. Fiak, unokák áldoznak neki. Aki az út-at fejleszti magában, abban valódi az erény; aki fejleszti a családban, abban bõséges az erény; aki fejleszti a falujában, abban kiváló az erény; aki fejleszti az országban, abban virágzó az erény; aki fejleszti az ég alatt, abban teljes az erény. Magunkban megismerjük a többit, egy családban a többit, egy faluban a többit, egy országban a többit, az ég alatt a többit. Honnan ismerem én az ég-alattit? A kevés által valamennyit.
|
55 |
Aki a nagy erény-t magában hordja, akár az újszülött gyerek. Mérges rovar, kígyó nem csípi meg, nem támadnak rá a vadállatok, nem ragadják el a sasok. Csontja gyenge, izma lágy, fogása mégis szilárd; nem ismeri hím s nõ egyesülését, mégis életet ad, mert tiszta teljesen; kiált s be nem reked, mert összhangzó tökéletesen. Az összhang tudása: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az élet gazdagítása: vigasság. A szellem feszülése a szívben: makacsság. Olykor a lények már ifjan vének: ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.
|
56 |
A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. Aki betömi oduját, bezárja kapuját, élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba: el a rejtettel azonosulva. Nem rokonítható, nem ócsárolható, nem jutalmazható, nem károsítható, nem magasítható, nem alacsonyítható, csupán becsülnivaló.
|
57 |
Egyenesség vezérli az országot, csak a háboru kíván ravaszságot. Tétlenség hódítja meg a világot.
Mindezt honnan tudom?
Íme:
"Mikor az országban sok a hívság, szaporodnak a nyomorúságok; mikor a népnek fegyvere éles, sokasodnak a lázadások; mikor sok az ügyes mester, gyarapodnak a ritkaságok; mikor sok a parancs, a törvény, sûrûsödnek a tolvajok, betyárok."
Ezért így szól a bölcs: "Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép, ha békés vagyok, megjavul a nép, ha nem háborgok, gazdagszik a nép, ha igényem nincsen, egyszerû a nép."
|
58 |
Mikor nyugalmas a kormányzat: egyszerû a nép, nem lázad. Mikor tevékeny a kormányzat: a népre nyomorúság támad. Bajból szerencse így fakad és a szerencsébõl gyalázat: ki ismeri, hol a határ? Jönnek és mennek, meg nem állnak. Az egyenesség ravaszságba átcsap, a jó váratlan rosszra válhat: az ember tévelyeg és mily régóta már!
Ezért a bölcs egyenes és mást meg nem rövidít, önzetlen és mást meg nem károsít, igaz és semmit meg nem hamisít, fény, de nem vakít.
|
59 |
Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára legfõbb: a mérték. Csakis a mérték, melyhez korán kell kelni. Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága. A gazdag erény gyõzhetetlen, s a gyõzhetetlennek gátja nincsen. Ha gátja nincsen: uralkodni tud. Az uralkodás anyja megmaradni tud. Így nevezik: mély, erõs gyökér, örök, igaz út.
|
60 |
Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése. Míg az út-on járnak az emberek, nem mûvelnek csodát a szellemek. S ha nem mûvelnek csodát a szellemek, nem háborítódnak az emberek. S ha szellemektõl nem jön ártalom, a fejedelemtõl sem ér bántalom: mikor ezek ketten veszteg maradnak, erényeik összefonódnak.
|
61 |
Nagy birodalom: síksági folyam, a középsõ az ég alatt, nõsténye az ég-alattinak. A nõ békével gyõzi le a hímet, békésen alája-gubbad. A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá, így szerezzen bizalmat; a kis országok alacsonyabbak, így szereznek bizalmat. Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat, vagy hogy alacsonyabbak. A nagy birodalom mást se kívánjon: egyesítsen és tápláljon; a kis ország mást se kívánjon: csatlakozzék és szolgáljon. Teljék be mindkettõ rendeltetése: a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.
|
62 |
Az út mindenek legmélyebb alapja, jók hatalma, bûnösök oltalma. Nyájas szóból kel a tisztelet, jó példa megnyeri az embereket. A bûnös az emberek közül mért kivetett? Hisz miatta trónol a Menny Fia, érte buzgólkodik a Három Öreg. Hiába hordanak drágaköveket s hajtanak négylovas dísz-szekeret: inkább nyugton az út-at követnék. Hajdanában az út-at mért követték?
Mert akkor az út-at el nem tévesztették, a bûnöket megbocsátották. Az ég alatt ez a tisztesség.
|
63 |
Tégy tett nélkül, intézz intézkedés nélkül, ízesíts íz nélkül. A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés. Gyûlöletre feleljen megbecsülés. A nehéz legyõzése könnyûvel indul. A nagy megtevése kicsinnyel indul. A nehézség az ég alatt a könnyûn alapszik, s a nagyság az ég alatt a kicsinybõl gyarapszik.
Ezért a bölcs nem cselekszik nagyot, így teljesít nagyot. Nem érdemelsz bizalmat, ha túl-sokat ígérsz. Ahol sok a könnyû, ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs nem kerüli a dolgok nehezét, az erõlködés mégse veti szét.
|
64 |
A nyugvót megõrizni könnyû, a keletkezõt formálni könnyû, a gyengét összetörni könnyû, a kicsinyeket szétszórni könnyû, a leendõvel kezdeni könnyû, békében rendet tartani könnyû. Terebélyes fa hajszál-gyökérbõl fejlõdik, kilenc-emeletes torony kupac földbõl emelõdik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdõdik. A cselekvõ elbukik, a szorongató veszít.
Ezért a bölcs nem cselekszik és nem bukik, nem szorongat és nem veszít. Aki nagy-hamar eredményt akar, övé a kudarc; de aki elõre gondol a végére, nem éri kudarc.
Ezért a bölcs vágyik a vágytalanságra, nem sóvárog ritkaságra, csak a tudatlantól tanul, csak közös út-on vonul, a természetes rendet követi s erõszakkal meg nem töri.
|
65 |
Hajdan, akik az úton jártak, nem adtak tudást a népnek, ápolták az együgyûséget. Nehéz vezetni a népet, ha már az együgyûségbõl kilépett.
Ezért az ország tudással kormányzása: az ország kirablása; együgyûséggel kormányzása: az ország boldogsága. Aki e két szabályt ismeri: példás. Aki ismeri a példát: legmélyebben erényes. Az erény messzi, mély, s mindennel ellentétes. A nagy elégedettség általa él.
|
66 |
A folyam s a tenger minden völgyi patak királya; mert alacsonyabb az ágya, ezért minden völgyi patak királya.
Ezért a bölcs, ha a nép felett akar állni, a népnél lejjebb álljon; ha a nép elõtt akar járni, az egész nép mögött járjon.
Ezért a bölcs felül áll, de terhét nem nyögik, elöl jár, de mégse gyûlölik.
Ezért az ég-alattiak felemelik örömmel; nem küzd, ezáltal gyõzhetetlen.
|
67 |
Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha: mert végtelen, azért nem apad soha. Hogyha fogyna, az idõben már elfogyott volna. Három kincsemhez ragaszkodom: elsõ a szeretet, második a mérték, harmadik a tartózkodás. Szeretek, ezért bátor vagyok, mérték által hatalmas vagyok, visszavonulok, hát vezetõ vagyok.
Manapság szeretet nélkül merészkednek, mérték nélkül vezérkednek, tartózkodás nélkül hatalmaskodnak: ezért elpusztulnak. Aki tapintattal vezet hadat, gyõzelmet arat; a szeretettel védekezõ legyõzhetetlen. A természet fegyverezi s a szeretet védelmezi.
|
68 |
A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos, a gyõzni-tudó nem támad, a vezetni-tudó alázatos: ez a nem-küzdõ erény, az irányító erõ, a természet szolgálata, az õsi vezetõ.
|
69 |
Egy bölcs hadvezér azt mondotta: "Mint a vendég, nem mint a gazda: nem vonulok hüvelyknyit elõre, inkább egy lábnyit vissza." Ez a tétlen cselekvés, az erõszak nélküli siker, az ellenség nélküli háború, a fegyvertelen gyõzelem. Harcban az ellenség ócsárlása megsérti az út-at; ha két hadsereg összecsap, a kiméletesebb gyõzelmet arat.
|
70 |
Szavamat megérteni könnyû, és megfogadni könnyû. Mégse bírják megérteni, se megfogadni. A szavaknak õsapjuk van, a tetteknek királyuk van: ezt nem értik az emberek, és engem ezért nem értenek. Ha vannak, kik megértenek: ez az én gazdagságom.
Ezért a bölcs drágakövet hord darócruhában.
|
71 |
Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb. Aki nem tudja nem-tudását, szenved. Aki megszabadul a szenvedéstõl, nem szenved. A bölcs nem szenved, mert megszabadult a szenvedéstõl, ezért nem szenved.
|
72 |
Ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes. Ne szorítsátok ki hajlékaiból, ne rontsátok meg az életét. Ha nem nyomjátok el a népet, nem fog megvetni titeket.
Ezért a bölcs ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.
|
73 |
A bátor vakmerõ halála gyászos, a bátor nem-merõ élni tud. Kétfajta bátorság: egyik hasznos, másik káros. Amazt a természet mert nem szívleli, ki bírja megérteni? A bölcsnek is homályos. Az égi út nem harcol, mégis gyõzni tud, nem szól, mégis válaszol, nem hív, mégis sereget gyûjt, tétlen, mégis irányít. A természet hálója hatalmas: bár ritka-szövésû, rajt át nem hatolhatsz.
|
74 |
Ha a nép nem fél a haláltól, ki rémíthetné a halállal? Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól, s azt hiszi, ez a jó: megfogni, megölni való. Ki mer? A halált örök erõ intézi, s aki a gyilkolást helyette végzi, mintha elfoglalná az ácsmester helyét: aki az ácsmester helyett hasogat, gyakran megsebzi kezét.
|
75 |
Miért éhezik a nép? Mert az urak adóval nyomják, azért éhezik a nép.
Miért makacskodik a nép? Mert az urak folyvást tevékenyek, azért makacskodik a nép.
Miért hullik-pusztul a nép? Mert az urak az élethez ragadnak, azért hullik-pusztul a nép.
Aki nem becsüli saját életét, valóban az becsüli életét.
|
76 |
A csecsemõ: puha, gyenge, a haldokló: kemény, erõs. A sarjadzó fû és fa: lágy, erõtlen, a korhadó: szívós, erõs. A kemény és erõs: pusztuló, a puha és gyenge: fakadó. Elvesz a fényes hadsereg. A felnõtt fatörzs megreped. A kemény, erõs: alámerül, a puha, gyenge: felülkerül.
|
77 |
Az égi út, mint az íj kifeszített íve, a magasat lenyomja, az alacsonyat felvonja, a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja. Az égi út a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja; nem így az emberi ösvény: a szükségeset elveszi, a fölöslegeset növeli. Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni? Aki az út-at ismeri.
Ezért a bölcs alkot, de mûvét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, bölcsességét nem fitogtatja.
|
78 |
Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyõzi az erõset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja.
Ezért a bölcs azt mondja: "Aki az ország szégyenét veszi magára, az lesz az ország királya; aki az ország nyomorát veszi magára, az lesz a világ királya." Az igaz szó: mint önmaga fonákja.
|
79 |
Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. Csak a töretlen béke jó.
Ezért a bölcs megesküszik, hogy sohasem vádaskodik. Az erényesek az esküt tartják, az erénytelenek sutba dobják. Az égi út-nak nincs sógora-komája, mindig a jámborokat szolgálja.
|
80 |
Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés; bármily sok szerszám volna, ne éljenek vele; az emberek halálukig ne bolyongjanak messzire; ha volnának hajók, kocsik, senki se utazzék; ha volnának vértek, kardok, senki se hadakozzék; írás helyett az emberek fûcsomókat kötözzenek; legyen édes az ételük, legyen ékes a ruhájuk, legyen békés a lakásuk, legyen boldog a szokásuk; és ha átlátnak a szomszéd országba, és áthallatszik a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: úgy érjék el a vénséget, halált, hogy sose jártak odaát.
|
81 |
Nem szép az õszinte szó, nem õszinte a szép szó. Nem ékes-szavú a jó, az ékes-szavú nem jó. A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. A bölcs nem gyûjt, mindent az emberekért tesz és neki is jut; mindent az embereknek ad és neki is jut. A természet út-ja segít, nem sarcol. A bölcs ember út-ja használ, nem harcol. |
|