Ki a harcos

Aki legyőzi gátlásait és indulatait

Aki ledöntötte korlátait és fákat ültet a helyébe

Aki háttérbe szorítja önmagát mások előtt

Aki szívét adja, ha kéred, ha nem kéred és ne köszönd neki, mert már nincsen sehol

Aki nem féli a halált, mert hiszi, hogy ha teste igen, de lelke sohasem halhat meg

Akinek az ütés az csak egy ütés, a rúgás csak egy rúgás, akinek minden fegyver eszköz, minden eszköz fegyver, aki maga az eszköz és a fegyver az útón

Aki hisz, mert hinnie kell s nem ő győz, hanem a hite

Aki nem keresi a különbséget

Aki nem hajszolja különbséget s így különb mindanyiunknál és mégis olyan mint mi homokszem a homokszemek között

Aki nem teszi kérdéssé a világ fényeit és árnyait, mert fényben az árny, árnyban a fény egy azon világ

Akinek a fény és árny ugyanaz

Aki látván önnön hibáit vádló, tanú és bíró az önmaga elleni perben és meghozza azt az ítéletet amely mindig is létezett.

A Harcos

A harcoslét két alapvető tulajdonsága a kitartó erőfeszítés és a tántoríthatatlan szándék. A belső erő egyfajta lelki egyensúly, szinte már közönyösséget jelent, de mindenekfölött mély hajlamot a vizsgálódásra és megértésre. Ez adja a harcos jellemjózanságát. A harcos megválogatja a világát alkotó dolgokat. A harcos-látó módszeresen irányítja viselkedését. Ez a rejtőzés művészete, ez rejtett vagy álcázott viselkedést jelent. A rejtőzés hat egymással összefüggő elemből áll:
- önuralom,
- önfegyelem,
- béketűrés,
- időzítés,
- akarat.
A hatodik elem a külvilághoz tartozik, ez a kis zsarnokocska vagy más szóval elnyomó. Az emberek világa egyszer fent egyszer lent van, és követik a világukat akár fel, akár le. A harcosok nem követik őket az élet viszontagságaiban, azt tanulják hogy szenvedély nélküliek legyenek. A harcos nem meríti ki a körülötte élő embereket, és a világot. Hangtalanul jön és nyomtalanul megy el, csak addig van ott amíg szükség van rá. Megtanul szándékosan elérhetővé és elérhetetlenné válni.
A harcos darabokra töri az ideákat. Nem mások elvárásainak igyekszik megfelelni, hanem megtanul önmaga lenni.
A harcosnak amikor erőért folyamodik, el kell törölnie a személyes történetét, az önteltségét és a mindennapos szokásait.
A harcos mérlegeli a szerencséjét, hogy kihívásra lelt. Az élet végtelen kihívás, ezért nem panaszkodik és semmit nem sajnál. Az élet se nem jó, se nem rossz, egyszerűen kihívás. A harcos nem hisz, a harcosnak muszáj hinnie. A halál tudatossága nélkül minden közönséges és kisszerű. A harcos vár és tudja hogy mire vár, tudja, hogy akaratára vár. A harcos olyan körültekintően hozza meg döntéseit, hogy semmi sem lepi meg. Harcosnak lenni annyit tesz, mint szerénynek és ébernek lenni. A harcos könnyen alkalmazkodik és a körülötte lévő világgal összhangban mozdul. A szabadság egyik velejárója, hogy harcosainak céltudatosan kell keresniük a változást, az újat.
Meg kell vizsgálniuk az érem másik oldalát. A embernek meg kell vizsgálnia önmagát és a sorsát.
Az emberek nem vesznek tudomást a bennük rejlő lehetőségekről. A harcos fortéja a felismerésben rejlő megvalósítás.
A kikezdhetetlen harcosok szenvtelenek maradnak. A harcos lehet, hogy iszonyú világokat lát, mégis a következő pillanatban képes barátaival vagy idegenekkel tréfálkozni. Olyan világban, ahol a halál vadászik ránk, nincs idő megbánni kétségbe vonni tetteink. A harcosnak csak döntésre van ideje. Ha elhatározza magát, mindent meg kell tennie érte, de felelősséget kell vállalni azért amit csinál. Akármit is tesz először is azt kell tudnia, hogy miért teszi, majd cselekednie kell, anélkül, hogy kételkedne tetteiben, vagy megbánná azt. A harcos annyiszor változtatja meg módszereit, ahányszor csak szükség van rá.
A harcosok azért vannak ezen a világon, hogy megértsék önmaguk rejtélyét és megízleljék azt a diadalt, amely abból ered, hogy megtudják mik is valójában. A harcosok arra készülnek egész életükben, hogy tudomásuk legyen. A teljes tudomás csak akkor jön létre, amikor önteltségüknek írmagja sem marad. Csak amikor már semmik, akkor válnak mindenné. A látó számára az ész nem egyéb, mint az ember számvetésének öntükrözése. Ha sikerül megszabadulnia ettől az öntükrözéstol anélkül, hogy kicsúszna a lába alól a talaj, végtelenül erősebb életet él, mintha megőrizte volna. A harcos útját állják régi szokásai és beidegződései.
A harcos örökösen bizonyosságokat ad. Az emberek az érzést keresik.
A harcosnak fel kell adnia az olyan dolgokat mint az önhittség és a behódolás. Az emberek legnagyobb hibája hogy sohasem veszik észre, mi is történik velük. A harcosnak mindent észre kell vennie, ez adja a fölényét. Mindent észrevesz, mindent megfigyel és mindenből tanul. A harcos képes más folyást adni az energiának, az maga a kikezdhetetlenség. A harcos kikezdhetetlensége nem más, mint az energia helyes felhasználása, megtakarítása a felszabadult tetterő.
Az a baj az emberekkel, hogy mindig szélsőségekbe ragadtatják magukat. Ha nem vernének minket át állandóan, sohasem tanulnánk belőle. Ha az embernek nincs mit veszítenie bátorrá válik. Csak akkor gyávák, ha van mihez ragaszkodniuk. Egy harcos sohasem keres olyasmit ami a megnyugvását szolgálja. A harcos semmit sem bízhat a véletlenre, hanem tudatosságával és hajlíthatatlan akaraterejével képes befolyásolni a dolgok kimenetelét.
A harcoslét egy új élet, ahová nem viheti az ember magával a régi szokásait.
A harcos mindig igyekszik kihozni az adott dolgokból, szituációkból a legtöbbet. Az emberek szeretik, ha mások megmondják nekik, hogy mit tegyenek, de mégjobban szeretik, ha szembeszállnak és nem azt teszik amit tanácsolnak nekik. Így többnyire megutálják azt az embert, aki tanácsot ad. Bárki bármit mond, nem számít. Magunknak kell feddhetetlennek lenni, a harc itt folyik bennünk a szívünkben. Minden időnket és erőnket leköti, hogy legyőzzük a bennünk rejlő ostobaságot. A jó harcos saját gyengeségét is be tudja cserkészni. Megfigyeli szokásait, mindent meg tud róla és végül rátalál és nyakoncsípi mint a zsákmányát. Tapasztalataink a világról nem mások, mint emlékezés a tapasztalásra. Az élet egy kis kitérő, amit itt és most megteszünk, önmagában elegendo, önmagát indokolja és maradéktalanul teljes.