Bo:

A Bo, szintén egy bot. Rokushakubo-nak is nevezik, (Roku=hat, Shaku= hosszmérték, kb. 30,5 cm) mivel 180-190 cm hosszúságú botról van szó. A Bo-nak hosszú történelme van, nagyon sok nép, nagyon régóta használja. Példaként megemlíthető akár Robin Hood is, a cimboráival... Japánban nagyon magas szintre fejlesztették a használatát. A szerzetesek és a vándor kereskedők legkedveltebb eszköze volt. Nagy hossza miatt eredményesen lehetett használni, szinte bármilyen más fegyver ellen. Sokan nem is sejtik, hogy kis távolságnál, tehát közelharcnál is nagyon jól alkalmazható. A Bujinkan-ban a Kukishinden Ryu, és a Koto Ryu Bo technikái a legelterjedtebbek. Vastagsága 2-4 cm, keresztmetszete változó, de a kör keresztmetszetű a leggyakoribb.

Bisento

--------------------------------------------------------------------------------

A Bisento egy hatalmas pengével ellátott fegyver. Első ránézésre a Naginata jut eszünkbe róla, de még annál is nagyobb, és súlyosabb fegyver. Nagy tömegénél fogva alkalmas volt arra, hogy a középkori páncélt át lehessen vágni vele, de akár egy lovas felbuktatása is megoldható volt. Speciális mozgásformát dolgoztak ki a forgatására, hisz nem volt könnyű vele mozogni.

Hanbo

--------------------------------------------------------------------------------

A Hanbo (San Shaku Bo) talán az egyik legősibb, és legegyszerűbb fegyver, hiszen egy kb. 1 méter hosszúságú botról van szó, melynek átmérője 3-4 cm.. A Roku Shaku Bo - vagy röviden Bo - egy kb. 180 cm hosszúságú bot (Roku Shaku: vagyis 6 shaku, 6x30,1 cm). A Han japánul fél, így a Hanbo a fél Bo-t jelenti. Használata lehet egyszerű, vagy bonyolult, nagyon sokrétű eszköz. Sok helyen fellelhető, még akkor is, ha nem vittük magunkal, hiszen sok mindent lehet Hanbo-ként használni, faágat, esernyőt, szerszámnyelet, stb. A Bujinkan több iskolája is foglalkozik a használatával, de a leginkább a Kukishinden Ryu technikái képezik az alapokat. Mint minden mással, ezzel is először az alapokat kell megtanulni, az állásokat, az ütéseket, és a blokkokat. Később jönnek az összetettebb alkalmazások, amikor már csavaró, feszítő, vagy dobó (az ellenfelet felemelve) technikákhoz használják.

--------------------------------------------------------------------------------

Jo

--------------------------------------------------------------------------------

Nevezik Yonshaku-nak is. Fa bot, melynek hossza kb. 1,30 m. Gyakorláskor az ideális hossz a talajtól a vállig tart. Neve a japán Yon=4 , Shaku = hosszmérték /kb. 30,5 cm/ szavakból tevődik össze. Eredete szoros összefüggésben van a Bo Jutsu -val, alkalmazását Muso Gonnosuke dolgozta ki, miután egy Bo küzdelemben alulmaradt Miyamoto Musashi -val szemben. Új technikákat, mozgásformákat dolgozott ki a rövidebb bot számára. A Jo-t leginkább a kard elleni küzdelemre használták, a mérete is úgy van kialakítva. Ha a Jo mellé odateszünk egy átlagos hosszúságú Katana pengéjét, akkor láthatjuk, hogy pont annyival hosszabb a Jo, hogy két kézzel, egy vállszélességű fogással meg lehessen még fogni.

Bokken

--------------------------------------------------------------------------------

A Bokken a katana fából készült változata. Még mielőtt bárki is elkezdene mosolyogni, egy nagyon komoly fegyverről van szó. A kardforgatók nagyon sokáig szinte csak Bokken-el gyakorolnak, és még akkor is, amikor már mester szinten forgatják a Katana-t, sokszor előveszik a Bokken-t. Miamoto Musashi is előszeretettel használta. Hogy miért-e nagy lelkesedés iránta? Ennek több oka is van. Mikor a XIX. században betiltották Japánban a kard viselését, sok Mesternek nem maradt más választása, mint a fa változattal való gyakorlás. Másrészt mint fegyver sem utolsó. A hossza megegyezik a Katana-éval, viszont annál jóval könnyebb, hisz nem fémből van. Ebből eredően gyorsabban lehetett forgatni, hisz kisebb erő kellett a használatához. Igaz, hogy éle nincs, de ha megfelelően csapnak vele, könnyedén el lehet törni vele egy végtag csontot, vagy kulcscsontot, a koponyáról nem is beszélve. Japánban egy speciális fafajtákból készítik, a vörös-tölgyből (Akagi), a fehér tölgyből (Shiragashi), és az ében (Kokutan). Nevét a Boku (fa) és a Ken (kard) szóösszetételből nyerte.

--------------------------------------------------------------------------------

Kotachi

--------------------------------------------------------------------------------

Ko = kicsi, tachi = kard, azaz kis kard. A kotachi úgyanúgy a párja volt a Tachi-nak, mint ahogy a Wakizashi a Katana-nak.

Kubotan

--------------------------------------------------------------------------------

A kubotan bizonyos értelemben igazi csemege. Csak nagyon kevesen ismerik, és tudják használni. Nem lett ismert, mert nem látványos fegyver, nem csinál füstöt, nem lehet vele kettévágni egy embert, összességében egy alattomos kis eszköz. Pont ezért nagyon hatásos... Anyaga általában fa, vagy fém. Mérete kicsi, kb. 10-15 cm, akkora, hogy a tenyérbe kényelmesen elférjen, hisz általában ott helyezkedik el. Rejtve marad, egészen addig, míg használatba nem kerül. Jelenlétét az ellenfél mindig előbb érzi meg, mint sem meglátná. Nagyon sokat ront a használhatóságán, ha előre tudatjuk az ellenféllel, mi is van nálunk. Ugyanez vonatkozik pl. a kés használatára is. A kubotan különösen ütéseknél, fogásoknál, dobásoknál jut szerephez, a hatásfokot kell növelnie. Ha valakit megütnek, vagy megragadnak, nem kellemes, de még rosszabb, ha mindezt egy hegyes fa-, vagy fémdarabbal teszik. Az idegpontok támadásánál is nagy szerepe van, nagyon fel tudja erősíteni a fájdalomérzetet.

Shuriken

--------------------------------------------------------------------------------

A shuriken-t aligha kell bemutatni bárkinek, hiszen arról a csillagalakú eszközről van szó, amely a 80-as évek ninja filmjeinek egyik állandó és kedvelt szereplőjeje volt. Persze a shuriken sem úszta meg, hogy ne terjesszenek butaságokat vele kapcsolatban, ugyan úgy, mint ahogy maguk a Ninja-k sem. Emlékszem, akkoriban mindenki szakértője volt ennek a fegyvernek, és tinédzserek százai, ha nem ezrei készítették a maguk szerint leginkább megfelelő; formájú és alaku shuriken-eket...
Itt az ideje, hogy eloszlassak egy-két tévhitet. A tanítványaimnak sokszor elmondom, miközben valamelyik technikát tanítom nekik, hogy ne csak nekem higgyenek, hanem a fizika törvényeinek is. Bárki tévedhet, de a fizika nem... Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy halálos fegyvernek képzelték el, és a ninja-k rendkivül pontosan tudtak vele dobni, akár egy feldobott szilvába is beledobták. Nos itt jön a fizika, és az anatomia.
A shuriken csillag alakjánál fogva, gyorsan forogva száll a levegoben. Tehát nem valamelyik hegyével elore dobták, hanem forgatva. Bárki kipróbálhatja, el tudja e ugy dobni normálisan, hogy ne forogjon... Csak gondoljunk bele: ha ez így ment volna, akkor minek a többi hegy a csillag alaku shuriken-en?!
 Már pedig ha gyorsan forog, képtelenség kiszámítani, melyik hegyével, vagy egyáltalán heggyel elore csapódjon be a célba, ugyanis a forgás a tengelye körül jóval gyorsabb, mint az elore irányuló mozgása a levegoben! Tehát a forgó mozgás domináns, ezáltal a shuriken fürészelo hatást vált ki, és nem szurót! Innentol kezdve a szemüregbe való beledobás elég nagy butaságnak tünik. De van itt más is. Az anatomia. Nem véletlen, hogy a '94-es Rendorségrol szóló törvény a közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek azt a kést nevezi, amelyiknek a szuró, vagy vágó éle meghaladja a 8,5 cm-t. Ugyanis ez az a hossz, ami alatt nem lehet igazán komoly sérülést okozni az emberi testben. Persze vannak kivételek (pl. nyaki artériák) de ez az emberi testnek nagyon kis százaléka. A nemes szervek (szív, vese, máj, stb) a bör felületétöl 8-10 cm-re vannak, hisz közben van a ruha, maga a bör, az izmok, inak stb. Most képzeljük el, hogy a 2-3 cm hegyhosszuságu shuriken milyen kárt tud okozni bennük. Semmilyet. A bört és az izmot tudja felsérteni, de azt is csak mértékkel. Hogy miért? Mert a shurikennek viszonylag kicsi a tömege. Márpedig a mozgási energia képlete szerint (1/2m-szer v négyzet) ha valaminek kicsi a tömege, akkor kicsi mozgási energiája is. Azt meg ne képzelje senki, hogy a shurikenjét majd pisztolygolyó sebességével fogja eldobni... Sokszor láttam a filmekben, hogy a koponyacsonton keresztül dobják bele az áldozat agyába a shuriken-t. Hát ez már komolyan vicc. A koponyacsont az emberi csontrendszer legerosebb csontja. Nem véletlen, hogy az életben a profi orvlövészek nem a fejre lönek. Egyrészt a fej sokat mozog, nehéz eltalálni, másrészt a koponyacsont képes eltéríteni még a lövedéket is, így sokkal több ember épült már fel fejlövésbol, mint azt gondolnánk. Visszagondolva a shuriken nagyon kis tömegére, senki ne gondolja azt, hogy majd át fogja ütni a koponyacsontot. Persze lehet csinálni shuriken-t 5mm-es kazánlemezbol is (láttam is ilyet...:))) de azt el is kell ám dobni a megfelelo távolságra, megfelelo pontossággal, és cipelni is kell belole néhány darabot...
De nem is folytatom tovább. Inkább rátérek a lényegre: mire is, és hogyan használták.
Két fajta shuriken van, a csillag alaku és a bot alaku. A csillag alaku kb 10-15 cm átméröjü, 1 mm, vagy annál is vékonyabb lemez. A bot alaku kb 15-20 cm hosszu fém tüske. Ennek az eldobása figyelmet, és gyakorlatot igényelt, hisz a tüske max 180 fokot fordul a levegoben. (Ismét egy tévhit: a kést sem lehet megfelelo eredményel dobni, hogyha sokat fordul a levegoben. Haj, azok a filmek...) Igy csak kis távolságra (max 3-4 méter) használható. Viszont ha az embert üldözik, márpedig a ninjá-kkal elofordult egy párszor, akkor nincs sem ideje, sem lehetosége megállni, célozgatni, és megfeleloen dobni. Ezért találták ki a csillag alakut, mert az nem igényel pontos dobástechnikát, és bár nem okoz halálos sérülést, de azért feltartóztatja az üldözöket. A csillag alakuak nagyon sokfélére sikerültek, se szeri, se száma a különféle alaku, és nagyságu shurikeneknek. Egy másik felhasználási lehetosége a közelharcban rejlik. Nagyon jól lehet alkalmazni ütéseknél, vagy akár dobásoknál is. Pl a dobásnál nem a ruhát ragadják meg, hanem a marokban tartott shuriken hegyét akasztják be az izomba, majd jön a dobás... Hm.

Kusarifundo

--------------------------------------------------------------------------------

A Kusarifundo egy mindkét végén súllyal ellátott lánc. Gyakorláshoz alkalmazható egy nehéz kötél is, melynek végein egy-egy nagy csomó található. A Manriki-gusari hossza igen változó, 60 cm -tol egészen 4 m ig terjedhet. Eredetileg Kard elleni harchoz fejlesztette ki a Japán karok mestere Masaki Toshimitsu, de igazi alkalmazást csak a Ninja -k között talált ez az eszköz.

Yari

--------------------------------------------------------------------------------

Japán harci lándzsa. A szamurájok szúró, vagy dobófegyverként alkalmazták, ezzel szemben a Ninjutsu sokkal rugalmasabban használja ezt az eszközt. Megjelenése: farúd (Bo), az egyik végén egy nagy, kés-szerű pengével. Az idők során többféle nagyságú, súlyú és formájú penge alakult ki. Hossza nagyon variábilis, elérheti akár a 2.50 m -t is, de gyakorláshoz a rendes Bo hosszúságot szokták

--------------------------------------------------------------------------------
Kusarigama

--------------------------------------------------------------------------------

A kusarigama egy speciális eszköz, csak nagyon kevesen értettek igazán hozzá. Alkalmazása sokszor hasonlít egy másik fegyveréhez, a kyoketsu shoge-hez. Maga a kusarigama (gama=sarló, horog) egy sarló alakú, rövid nyéllel ellátott fegyver, melyhez egy kb. 5 méter hosszú kötelet, vagy láncot kötöttek. A kötél végén nehezék volt, melynek szerepe több célú volt. Egyrészt a kötelet kellett forgatás közben egyenesen megfeszítve tartania, illetve a kötelet segítette dobáskor a célra juttatnia. A nehezék természetesen maga is veszélyes volt. Ha kényes területet találtak el vele, csunya munkát tudott végezni... A kötél szerepe is több oldalú volt. A nehezéket kellett célba juttatnia, emellett természetesen az ellenfél részleges, vagy teljes mozgásképtelenségét is előidézte. Ha a kötél helyett láncot alkalmaztak, akkor bár nehezebb volt cipelni, szállítani, használni, viszont alkalmassá vált akár egy kardcsapás elhárítására is. Nagy szakértelem kell a használatához, megfelelő alapok szükségesek hozzá. A Bujinkan-ban ezt a fegyvert is oktatják, de csak néhány Dan megszerzése után van némi esély arra, hogy érdemben használni tudja az ember. Pedig nem bonyolultak a technikák, de a Taijutsu megfelelő ismerete nélkül semmit sem érnek. Éppen ezért oktatják, hisz senki nem gondolja komolyan, hogy egy ilyen eszközzel védje meg magát jelenlegi korunkban, viszont a vele való gyakorlás nagyon jól fejleszti a mozgást. A kusarigama mérete is nagyon változatos volt. A sarló nagyságtól kezdve, egészen a hatalmas csata változatig mindenfélefajta formában és méretben használták.

Katana

--------------------------------------------------------------------------------

A Katana a klasszikus japán kard. Ha valakinek megemlítik a japán kardot, általában ez jut eszébe róla, sőt, csak ez. Pedig ezen kívül még sokfajta kardot készítettek, és használtak, volt, amelyiket többet is használták, hisz a Katana-t igazából békében hordták, ill. ha nem csatába készültek. A csatákban egy ennél nagyobb és nehezebb kardot hordtak, a Tachi-t, melyet élével lefelé, rövid zsinóron lógva hordtak az övükön. Ezzel szemben a Katana-t élével felfelé hordták, közvetlenül az övbe tűzve, hisz nagyon fontos volt, a kirántás sebessége. Ezzel a módszerrel egy mozdulatot megspóroltak, hisz előrántáskor az ív folytatásaként már tudtak is vágni. A Tachi esetében erre nem volt szükség, hisz a csata forgatagában csak általában csak egyszer vette elő, és csak egyszer tette el a kardot a harcos. A jellegzetesen hajlított ívnek az az oka, mert az egyenes kardok törtek, amikor lóról használták őket, a görbéket meg csak lovaglás közben lehetett jól használni. Ezért találták ki ezt a se nem igazán egyenes, se nem igazán görbe pengeformát. Az igazán minőségi kardokat csak a legjobb Kardmesterek készítették, hosszú évek kitartó munkájával. A Kard készítésének tudománya apáról fiura, Mesterről Tanítványra szállt. A régi Mesterek titkának egy részét csak nem régiben sikerült megfejteni, hála a modern anyagvizsgálati módszereknek, és a röntgennek. Az elkészült kardokat próbáknak vetették alá, amelynek bizony része volt az elítélt bűnözők kivégzése is. Az elítéltet egy homokbuckára kötözték, majd egyszerűen kettévágták. Kemény idők voltak... A penge és a markolat egy anyagból készült, a markolatot később keményfával egészítették ki. A penge hossza általában 2 shaku volt. (1 shaku, kb. 31 cm.) A Katana-t ritkán hordták magában, szinte elválaszthatatlan kiegészítője volt a Wakizashi, azaz a rövid kard, amely kb. 1 shaku hosszúságú volt.

Daito

--------------------------------------------------------------------------------

Dai = nagy, to = kard, vagyis a nagy kard. A szamuráj kardkészlete kettő kardból állt (+ a tanto): a Daito-ból, és a Shoto-ból. (Sho = rövid). Az érthetőség kedvéért megjegyezném, hogy itt leginkább a kardok hossza a mérvadó, és a nem a típusa, hisz Daito-nak számított a Tachi, és a Katana is. A Tachi zsinóron lógott az obi-ról (öv) élével lefelé, és csatában használták nagy és erős kialakítása miatt. A Katana-t az obi-ba tűzve hordták élével felfelé, és nem csak ez a két kardtípus létezett... Tehát ebből is látszik, hogy a Daito leginkább egyfajta kategóriát (nagykard) jelentett.

Jutte

--------------------------------------------------------------------------------

Ninja-Pengetörő. A legenda szerint a kínai Chen Yuan Bin mester honosította meg Japánban a XVII. század folyamán, más források szerint a középkor Ninja -i már a XV. században használták a Jutte -t Az eredeti fegyvert (Jite) megváltoztatták, hogy rendszerbe állíthassa a Tokugawa-rendőrség, és alkalmazható legyen szamurájok Katana -i ellen, ugyanis ezeknek a rendőröknek nem állt jogukban megsebesíteni egy szamurájt. Ez azt jelentette, hogy egyetlen csepp szamurájvér sem folyhatott, de ugye egy csont eltörésekor nem folyik vér... A Jutte -val egy hatékony és hasznos fegyverhez jutott a kor rendőrsége. Gyakorláshoz használható egy farúd is, melynek hossza a földtol a gyakorló térdhajlatáig ér. Egy fogófelület, melynek hossza egy, másfél tenyérszélesség. A villának (Goku) olyan hosszúnak kell lennie, hogy egy Bokken -t, illetve egy lendülő kart meg lehessen akasztani vele. A fogó, markolófelület körültekerhető kötéllel is, mely jobb fogást biztosít. A Jutte egy régi fegyverből, a Jite -ból, egyfajta csatabárdból alakult ki. A Jite tulajdonképpen egy nehéz penge két vaspengével kereszt formában. Alkalmazása hasonló a Sai -villáéhoz. Elso ismert iskolája az Ikaku Ryu Shimizu Takagi nagymester vezetése alatt működött.

Kunai

--------------------------------------------------------------------------------

A Kunai sokkal inkább volt munkaeszköz, mint fegyver, de természetesen ennek a használatára is megvolt a kidolgozott taktika, mozgásanyag. Egy átlag késtől abban különbözött, hogy attól jóval erősebb pengéje volt, ezáltal vastagabb és nehezebb is volt. Használták ásásra, feszítésre, faragásra, mászáshoz, és még sokmindenre, attól függően, mit hozott az élet. A markolat vége át volt fúrva, és abba egy rövid kötélkarika volt belefűzve, hasonlóan, mint napjainkban a modern túlélő késeken. De a Kunai kötelét nem a csuklóra, hanem a hüvelykujjra fűzték...  A széles, erős penge alkalmas volt arra, hogy harc közben felfogják vele akár egy kard csapását is. Bár egyszerű eszköznek látszik, harc közbeni alkalmazása magas szintű mozgásanyagot igényel. A Bujinkan-ban oktatják ennek az eszköznek a használatát is.

Kyoketsu Shoge

--------------------------------------------------------------------------------

 Elég speciális eszköz. A repertoárja szinte kimeríthetetlen, legalább annyira volt eszköz, minr fegyver, így használták falmászáshoz, kötözéshez, buktatáshoz, stb is. Mint fegyver, nagyon veszélyes. A pengét a markolattal a bal kézbe fogva, a karikát a jobb kézzel a kötél által forgatva, bármikor hozzá lehet vágni az ellenfélhez a karikát, ami sokszor fémből készült, és igen nagyot tudott ütni. A karikát visszarántvaújabb dobást lehet kivitelezni. Ha az ellenfelet sikerült megzavarni, akkor jöheta kötözés, majd a penge... A Kyoketsu Shoge-t is lehet összehangoltan használni máseszközökkel, illetve más Kyoketsu Shoge-kkal, akkor a hatás teljesen átütő.

--------------------------------------------------------------------------------
Metsubishi

--------------------------------------------------------------------------------

A metsubishi szintén kedvelt eszköze volt a ninja-filmeknek. Tulajdonképpen egyfajta porról van szó, amelyet viszont nagyon sokrétűen tudtak használni. Készítettek villanó, vakító, durranó, füstképző és még nagyon sokfajta port a középkor ninja-i. Különösen a puskapor feltalálása és Japánba kerülése után alakult ki nagyon széles skálája az effajta eszközöknek. De ne ugorjunk ennyire előre...
A kezdetekben finom szemcséjű porokat, pl. rizsport használtak arra, hogy az ellenfelet meglepjék. Ennek az eszköznek nincs igazi károkozó hatása, még megsebesíteni is nehéz lenne vele bárkit. Viszont nagyon alkalmas figyelemelterelésre, meglepetésre, akár napjainkban is. Mi is csináltunk már olyan bemutatót, amikor a kardal támadó ellenfelek arcába váratlanul liszt zúdult. A hatás elég átütő, pedig azt gondolná az ember, hogy a mai világban ezek nevetséges dolgok. Nem az, és régen sem volt az, ennek bizonyítéka a metsubishi széleskörű alkalmazása. Régen dióhéjba, kifújt tojásba, vagy egyszerűen papírba csomagolva használták, napjainkba sokkal jobb eszközöket is lehet találni erre a célra.Persze vannak elegánsabb módszerek is, pl. amikor a porral egy kis nedvességet szívatnak fel, és ebből golyókat formáznak, majd ezt dobják az ellenfélre. Ismert az a technika is, amikor a port a kard hüvelyébe rejtik el, és a kard előrántásakor szorják ki belőle nagy ívben.
A puskapor térhódításával megjelentek a repertoárban a puskapor lehetőségeit kihasználó módszerek is. A robbanó, durranó eszközöknek külön tudománya volt, a metsubishi csak érintette ezt a területet, megmaradt egyszerű figyelemelterelő eszköznek.

Shoto

--------------------------------------------------------------------------------

A szamuráj kardkészletéből a kisebbik kard. Sho = rövid, to = kard. A hossza általában 1 Shaku volt. (1 Shaku kb. 30,5 cm.) A kardkészlet másik darabját Daito-nak nevezték.

Tanto

--------------------------------------------------------------------------------

A Tanto, vagyis a kés, minden idők egyik legveszélyesebb kézifegyvere. Veszélyessége sokszor túlszárnyalja a lőfegyverekét, főleg kis távolságon alkalmazva. Könnyen rejthető, könnyen beszerezhető. Nagyon gyorsan használható, 5 méteren belül bármelyik kézi lőfegyver ellen szinte 100%-os győzelmet biztosít. Persze csak akkor, ha sikerül váratlanul támadni. A kések mérete, fajtája nagyon sokrétű, ebből kifolyólag használatuk is nagyon változatos. Erről a témáról egy külön lapot lehetne indítani, éppen ezért nem kívánok belemélyedni a témába. Akit jobban érdekel a kések harci alkalmazása, ajánlom figyelmébe Makrai Tibor ezredes írásait. (Pl. Kaliber magazin) Én itt most jelenleg csak annyit jegyeznék meg, hogy sok szakértő két részre osztja a késeket, a közelharcbani alkalmazásuk alapján, nevezetesen támadó és védekező késekre, de én ebben a felosztásban nem hiszek. Én úgy gondolom, hogy egy bizonyos szintű tudás felett, teljesen mindegy milyen alakú kés van az embernél, inkább csak az számít, hogy elérjen egy minimális méretet.

Wakizashi

--------------------------------------------------------------------------------

Neve szó szerint annyit jelent, mint az öv kísérője. A szamurájok rövid, könnyű hajlított kardja. Pengehossza általában 1-2 Shaku.