Zen történetek
2006.01.07. 12:55
Zen:
A GYÁVASÁG OSTOBÁVÁ TESZ |
Dingzhou városát körülvették a tatár seregek. Sun Yangao, az elöljáró úgy megrémült, hogy nem ment hivatalába, hanem elbújt a házában, és magára zárta az ajtót Amikor megtudta, hogy a tatárok áttörték a védosáncot, nagy sietve befeküdt egy nagy, faragott ládába, s azt mondta szolgájának: - Zárd rám kívülről a ládát, tedd el a kulcsot, és oda ne add az ellenségnek, bárhogy kéri is! |
Chao Ye Xían Zai |
|
|
A PATAK
|
Az út mentén kis patak folydogált. A környék lakói nagyon örültek neki, mert ez volt az egyetlen lehetoség rá, hogy szomjukat enyhítsék. Egyszer valami kései járókelo beleesett a patakba, és megfulladt. Attól fogva az emberek egyre szidták azt, aki erre a helyre tette a patakot. |
Shen Meng Zi |
|
|
A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI
|
A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknosnek: - Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek. A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent. - Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra! |
Cheng Shi |
|
|
BUDDHA ZENJE |
Buddha mondta : "A királyokra és uralkodókra úgy tekintek, mintha porszemek lennének. Az aranykincseket és gyémántokat úgy szemlélem, mintha téglák és kavicsok lennének. A legfinomabb selyemköntösöket szakadt rongynak tartom. A világmindenség milliárdnyi világa egy gyümölcs magvai nekem és India legnagyobb tava egy olajcsepp a lábamon. A világ tanításait úgy hallgatom, mintha mágusok áltatása lenne. A megszabadulás legmélyebb tanában meglátom, hogy az csak egy álombeli aranybrokát. A megvilágosodottak szent ösvényét úgy tekintem, mint a szemünk láttára hulló virágot. A meditációt hegytömbként tapasztalom, a Nirvánát pedig úgy, mint a nappali rossz álmot. A jó és rossz véleményt úgy szemlélem, mint egy sárkány kígyózó táncát, a hiedelmek növekedését és hanyatlását pedig úgy, mint a négy évszak hátramaradt nyomait. |
|
|
EGY PÉLDÁZAT |
Az egyik szútrában Buddha a következő példázatot mesélte el: |
"Egy férfi éppen a földeken sétált, amikor hirtelen összetelálkozott egy tigrissel. Nyomban megfutamodott, a tigris utána vágtatott. A férfi, egy szakadékhoz érve, megragadta egy elvadult szőlőtő gyökerét, és átlendült a mélység szája fölött. A tigris a szakadék szélén szaglászott utána. A férfi remegve lenézett, messze alatta egy másik tigris fente rá a fogát. Egyedül a szőlőtő tartotta életben. |
Két egér, egy fehér és egy fekete, kezdte rágcsálni a szőlőtövet. A férfi egy mézédes epret fedezett fel a közelében. Egyik kezével markolta a szőlőtövet, a másikkal leszakította az epret. Milyen finom volt!" |
|
|
A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG |
A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a szegény embert.
– Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni nekem? – Ez nem igazságos elosztás – mondta a szegény –, akkor miért hízelegnék neked? – És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá? – Akkor egyenlőek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked? – És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá? – Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek neked? |
Ai Zi Wai Yu |
|
|
VIRÁGESŐ |
Szubhúti a Buddha tanítványa volt. Belátta az üresség tanát, azt a létszemléletet, hogy semmi sem létezik önmagában, csak a szubjektivitás és objektivitás viszonylatában. |
Egy napon Szubhúti, a magaszotos üresség állapotában időzve, egy fa alatt ült. Virágok kezdtek hullani körülötte. |
- Magasztalunk téged az ürességről adott tanításodért - suttogták az istenek. |
- De én nem beszéltem az ürességről - csodálkozott Szubhúti, erre az istenek így válaszoltak : |
- Valóban, nem szóltál az ürességről, és mi nem hallottuk azt. Ez az igazi üresség. |
Virágeső hullot Szubhútira. |
|
|
MIT KELL SZÁNTANI ÉS VETNI |
Egyszer Buddha a magadhai Ékásálá faluban tartózkodott. Reggel alamizsnagyűjtő szilkéjével a kezében elindult, és egy bizonyos bráhman házának közelébe ment. A bráhman éppen embereinek adott utasítást, hogyan vessék el a magot. Látta, hogy ott áll Buddha, és ingerültségtől összeszűkült szemmel, durva hangon ezt mondta: - Én, szerzetes, felszántom a földjeimet, elvetem a magot, és miután szántottam-vetettem, eszem is. Tedd te is ugyanezt, szerzetes, szánts és vess, és azt edd meg, amit szántottál-vetettél. Buddha ott állt csendesen, szilkével a kezében, és ezt válaszolta: - Bráhman, én is szántok és vetek, és azt eszem, amit szántottam-vetettem. Megkeményedtek a bráhman arcvonásai. - Nem láttunk semmit a te szántásodból, sem a vetésedből. Hol az ekéd és hol vannak az ökreid? Mondd csak, mit értesz szántás alatt? Buddha így válaszolt: - A hit a mag, amelyet elvetek és a bölcsesség az ekém. Ügyelek a cselekvésre, szóra és tudatra, és naponta uralkodom a rossz cselekedeteken: Így gyomlálom a földemet. Ökreim az erőfeszítések. Nincs jövés-menés, előfordulás, vagy fájdalom. Magamat a békés, nyugodt állapotra juttatom. Ez az én szántásom, és ez az én vetésem. És a halálnélküliség édes nektárának gyümölcsét takarítom be. A bráhman pedig ezt válaszolta: - Jól szántasz, Gautama, jól szántasz!"
(Szamjutta-nikája 7, 11, Ca-a-han-csing 4:11, Szántás) |
|
|
A TAN KEREKÉNEK ELINDÍTÁSA |
Buddha szól :
-Szerzetesek, két véglettől kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettől? Az egyik az, elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra (nivánára) vezet.
És mi ez a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet?
Ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkodás, helyes elmélyedés. Ez az a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet.
És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden , ami a léthez köt, szenvedés.
És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj (vágy), amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez (a szomj) a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.
És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.
És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkodás, helyes elmélyedés. |
|
|
Lung-ja és Tö-san mester |
Lung-ja kilépett a gyülekezetbõl, és Tö-san mester elé járult: – Ha megfenyegetlek, hogy leütöm a fejed a világ legélesebb pallosával, mit teszel? – kérdezte. Tö-san behúzta a nyakát. – Már le is vágtam! – mondta Lung-ja. Tö-san mosolygott. Lung-ja késõbb meglátogatta Tung-sant, és megemlítette neki az esetet. – És mit mondott Tö-san? – kérdezte Tung-san. – Nem mondott semmit. – Nem mondott semmit? Akkor mutasd a fejét, amit állítólag leütöttél! Lung-ja most döbbent rá, hogy mellétalált.
|
|
|
Jüan és Huj-haj mester |
Egy Jüan nevû szerzetes azt kérdezte: – Mester, teszel-e valami komoly erõfeszítést, hogy gyakorold az Utat? – Igen – mondta Huj-haj. – Mit? – Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom. – Hát nem ezt tesszük mindnyájan? – Nem bizony. – Miért nem? – Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek – mondta Huj-haj. – Hát ezért nem.
|
|
|
Paj szerzetes és Tung-san mester |
Egy mágikus tanokat hirdető Paj nevű szerzetes Tung-san mesterrel egyszerre lépett egy tésztasüto boltjába. A szerzetes rajzolt egy karikát a földre, és Tung-sanhoz fordult: – Ezt vidd el, ha bírod! – Jól van, de elobb vedd fel és hozd ide! – felelt Tung-san. A szerzetesnek ajkára fagyott a mosoly.
|
|
|
Vu-ti császár és Bódhidharma |
Vu-ti császár kihallgatásra rendelte Bódhidharmát: – Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam számtalan szerzetesrol – hivalkodott a császár. – Milyen érdemeket szereztem? – Semmilyet – mondta Bódhidharma. – Mi szent hát? – Minden üres, nem szent. – Akkor ki áll itt előttem? – Fogalmam sincs.
|
|
|
Haszan Baszri |
Egyszer egy gyermek jött felém égő fáklyával a kezében. – Honnan hoztad a fényt? – kérdeztem. Nyomban elfújta, és azt mondta nekem. – Ó, Haszan, mondd meg nekem, hová ment és én megmondom, honnan szereztem.
|
|
|
Minden nap jó nap |
Unmon azt mondta tanítványainak: - Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felõl, de mi lesz a következõ 15 nappal? Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt: - Minden nap jó nap.
"Minden nap jó nap" - egy egyszerû állítás, de valójában kevesen értik. A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent. Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti. A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz. Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet. Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye. Eredendõen jó, abszolút értelemben - esik vagy süt, háború van vagy béke, betegség vagy egészség. A múlt csak emlék, a jövõ csak remény. A ma valóság.
|
|