A GYÁVASÁG OSTOBÁVÁ TESZ

Dingzhou városát körülvették a tatár seregek. Sun Yangao, az elöljáró úgy megrémült, hogy nem ment hivatalába, hanem elbújt a házában, és magára zárta az ajtót Amikor megtudta, hogy a tatárok áttörték a védosáncot, nagy sietve befeküdt egy nagy, faragott ládába, s azt mondta szolgájának:
- Zárd rám kívülről a ládát, tedd el a kulcsot, és oda ne add az ellenségnek, bárhogy kéri is!

Chao Ye Xían Zai

A PATAK

Az út mentén kis patak folydogált. A környék lakói nagyon örültek neki, mert ez volt az egyetlen lehetoség rá, hogy szomjukat enyhítsék.
Egyszer valami kései járókelo beleesett a patakba, és megfulladt. Attól fogva az emberek egyre szidták azt, aki erre a helyre tette a patakot.

Shen Meng Zi

A KÖNYÖRÜLETES FÉRFI

A könyörületes férfi teknősbékát fogott. Meg akarta főzni levesnek, de mivel nem akart a teknősbéka gyilkosa lenni, fazékban vizet forralt, pálcát fektetett keresztül a fazékon, és azt mondta a teknosnek:
- Ha átmész a pálcán a fazék fölött, szabadon engedlek.
A teknős jól tudta, mi a férfi szándéka, mivel azonban nem akart meghalni, összeszedte minden erejét, és megkísérelte a lehetetlent.
- Nagyszerűen sikerült! - mondta az ember. - Próbáld meg újra!

Cheng Shi

BUDDHA ZENJE

Buddha mondta : "A királyokra és uralkodókra úgy tekintek, mintha porszemek lennének. Az aranykincseket és gyémántokat úgy szemlélem, mintha téglák és kavicsok lennének. A legfinomabb selyemköntösöket szakadt rongynak tartom. A világmindenség milliárdnyi világa egy gyümölcs magvai nekem és India legnagyobb tava egy olajcsepp a lábamon. A világ tanításait úgy hallgatom, mintha mágusok áltatása lenne. A megszabadulás legmélyebb tanában meglátom, hogy az csak egy álombeli aranybrokát. A megvilágosodottak szent ösvényét úgy tekintem, mint a szemünk láttára hulló virágot. A meditációt hegytömbként tapasztalom, a Nirvánát pedig úgy, mint a nappali rossz álmot. A jó és rossz véleményt úgy szemlélem, mint egy sárkány kígyózó táncát, a hiedelmek növekedését és hanyatlását pedig úgy, mint a négy évszak hátramaradt nyomait.

EGY PÉLDÁZAT

Az egyik szútrában Buddha a következő példázatot mesélte el:

"Egy férfi éppen a földeken sétált, amikor hirtelen összetelálkozott egy tigrissel. Nyomban megfutamodott, a tigris utána vágtatott. A férfi, egy szakadékhoz érve, megragadta egy elvadult szőlőtő gyökerét, és átlendült a mélység szája fölött. A tigris a szakadék szélén szaglászott utána. A férfi remegve lenézett, messze alatta egy másik tigris fente rá a fogát. Egyedül a szőlőtő tartotta életben.

Két egér, egy fehér és egy fekete, kezdte rágcsálni a szőlőtövet. A férfi egy mézédes epret fedezett fel a közelében. Egyik kezével markolta a szőlőtövet, a másikkal leszakította az epret. Milyen finom volt!"

A HÍZELGÉSRE VÁGYÓ GAZDAG

A gazdag ember nagyon vágyott rá, hogy hízelegjenek neki. Megkérdezte a szegény embert.

– Van száz uncia aranyam. Ha neked adok húszat, hajlandó vagy hízelegni nekem?
– Ez nem igazságos elosztás – mondta a szegény –, akkor miért hízelegnék neked?
– És ha neked adnám az aranyaim felét, hajlandó lennél rá?
– Akkor egyenlőek lennénk. Mi okom lenne hízelegni neked?
– És ha neked adnám az összes aranyamat, hajlandó lennél rá?
– Ha az enyém lenne az összes arany, mi szükségem lenne rá, hogy hízelegjek neked?

Ai Zi Wai Yu

VIRÁGESŐ

Szubhúti a Buddha tanítványa volt. Belátta az üresség tanát, azt a létszemléletet, hogy semmi sem létezik önmagában, csak a szubjektivitás és objektivitás viszonylatában.

Egy napon Szubhúti, a magaszotos üresség állapotában időzve, egy fa alatt ült. Virágok kezdtek hullani körülötte.

- Magasztalunk téged az ürességről adott tanításodért - suttogták az istenek.

- De én nem beszéltem az ürességről - csodálkozott Szubhúti, erre az istenek így válaszoltak :

- Valóban, nem szóltál az ürességről, és mi nem hallottuk azt. Ez az igazi üresség.

Virágeső hullot Szubhútira.

MIT KELL SZÁNTANI ÉS VETNI

Egyszer Buddha a magadhai Ékásálá faluban tartózkodott. Reggel alamizsnagyűjtő szilkéjével a kezében elindult, és egy bizonyos bráhman házának közelébe ment. A bráhman éppen embereinek adott utasítást, hogyan vessék el a magot. Látta, hogy ott áll Buddha, és ingerültségtől összeszűkült szemmel, durva hangon ezt mondta:
- Én, szerzetes, felszántom a földjeimet, elvetem a magot, és miután szántottam-vetettem, eszem is. Tedd te is ugyanezt, szerzetes, szánts és vess, és azt edd meg, amit szántottál-vetettél.
Buddha ott állt csendesen, szilkével a kezében, és ezt válaszolta:
- Bráhman, én is szántok és vetek, és azt eszem, amit szántottam-vetettem.
Megkeményedtek a bráhman arcvonásai.
- Nem láttunk semmit a te szántásodból, sem a vetésedből. Hol az ekéd és hol vannak az ökreid? Mondd csak, mit értesz szántás alatt?
Buddha így válaszolt:
- A hit a mag, amelyet elvetek és a bölcsesség az ekém. Ügyelek a cselekvésre, szóra és tudatra, és naponta uralkodom a rossz cselekedeteken:
Így gyomlálom a földemet.
Ökreim az erőfeszítések.
Nincs jövés-menés, előfordulás, vagy fájdalom.
Magamat a békés, nyugodt állapotra juttatom.
Ez az én szántásom, és ez az én vetésem.
És a halálnélküliség édes nektárának gyümölcsét takarítom be.
A bráhman pedig ezt válaszolta:
- Jól szántasz, Gautama, jól szántasz!"

(Szamjutta-nikája 7, 11, Ca-a-han-csing 4:11, Szántás)

A TAN KEREKÉNEK ELINDÍTÁSA

Buddha szól :

-Szerzetesek, két véglettől kell távol tartania magát annak, aki remeteségbe távozik. Milyen két véglettől? Az egyik az, elmerül a gyönyörökben, a gyönyörök élvezetében; ez üres, hitvány, közönséges, nemtelen, értéktelen. A másik az, amely elmerül az önkínzásban; ez fájdalmas, nemtelen, értéktelen. Szerzetesek, a Beérkezett mindkét végletet elkerülve rátalált a középútra, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra (nivánára) vezet.

És mi ez a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet?

Ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkodás, helyes elmélyedés. Ez az a középút, szerzetesek, amelyre a Beérkezett rátalált, amely megnyitja a szemeket és megvilágosítja az elmét, amely nyugalomra, megismerésre, megvilágosodásra, kialvásra vezet.

És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden , ami a léthez köt, szenvedés.

És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj (vágy), amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez (a szomj) a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.

És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.

És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkodás, helyes elmélyedés.

Lung-ja és Tö-san mester

Lung-ja kilépett a gyülekezetbõl, és Tö-san mester elé járult:
– Ha megfenyegetlek, hogy leütöm a fejed a világ legélesebb pallosával, mit teszel? – kérdezte.
Tö-san behúzta a nyakát.
– Már le is vágtam! – mondta Lung-ja.
Tö-san mosolygott.
Lung-ja késõbb meglátogatta Tung-sant, és megemlítette neki az esetet.
– És mit mondott Tö-san? – kérdezte Tung-san.
– Nem mondott semmit.
– Nem mondott semmit? Akkor mutasd a fejét, amit állítólag leütöttél!
Lung-ja most döbbent rá, hogy mellétalált.

Jüan és Huj-haj mester

Egy Jüan nevû szerzetes azt kérdezte:
– Mester, teszel-e valami komoly erõfeszítést, hogy gyakorold az Utat?
– Igen – mondta Huj-haj.
– Mit?
– Ha éhes vagyok, eszem – ha álmos vagyok, alszom.
– Hát nem ezt tesszük mindnyájan?
– Nem bizony.
– Miért nem?
– Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek – mondta Huj-haj. – Hát ezért nem.

Paj szerzetes és Tung-san mester

Egy mágikus tanokat hirdető Paj nevű szerzetes Tung-san mesterrel egyszerre lépett egy tésztasüto boltjába.
A szerzetes rajzolt egy karikát a földre, és Tung-sanhoz fordult:
– Ezt vidd el, ha bírod!
– Jól van, de elobb vedd fel és hozd ide! – felelt Tung-san.
A szerzetesnek ajkára fagyott a mosoly.

Vu-ti császár és Bódhidharma

Vu-ti császár kihallgatásra rendelte Bódhidharmát:
– Lám, építtettem számtalan templomot, másoltattam számtalan szútrát, gondoskodtam számtalan szerzetesrol – hivalkodott a császár. – Milyen érdemeket szereztem?
– Semmilyet – mondta Bódhidharma.
– Mi szent hát?
– Minden üres, nem szent.
– Akkor ki áll itt előttem?
– Fogalmam sincs.

Haszan Baszri

Egyszer egy gyermek jött felém égő fáklyával a kezében.
– Honnan hoztad a fényt? – kérdeztem.
Nyomban elfújta, és azt mondta nekem.
– Ó, Haszan, mondd meg nekem, hová ment és én megmondom, honnan szereztem.

Minden nap jó nap

Unmon azt mondta tanítványainak:
- Nem kérdezlek benneteket az elmúlt 15 nap felõl, de mi lesz a következõ 15 nappal?
Mivel senki sem válaszolt, ismét megszólalt:
- Minden nap jó nap.

"Minden nap jó nap" - egy egyszerû állítás, de valójában kevesen értik.
A "jó nap" nem kellemes vagy kellemetlen napot jelent.
Nem relatív, hanem az abszolút értelemben vett napot jelenti.
A ma abszolút; ma csak egyszer van, többé nem lesz.
Minden nap friss és új, éppen úgy mint az élet.
Minden nap jó nap, de a jóság nem saját magunk erénye.
Eredendõen jó, abszolút értelemben - esik vagy süt,
háború van vagy béke, betegség vagy egészség.
A múlt csak emlék, a jövõ csak remény.
A ma valóság.